Az én nagy és "öreg" fejemmel ez már a sokadik cimbora táborom. Másodikos voltam amikor a nagy és gonosz tábor elszakított anyukámtól, és beszippantott magába, de nemsokára ő is követett engem. Az első táborok mindig emlékezetesek és érdekesek. Úgy esett, hogy én voltam akkor a legkisebb és legfiatalabb, de mégse féltem nagyon. Az Árnyas Park nevű kempingben volt a táborhelyünk. A tábor helyszíne csak az utóbbi pár évben állandó, előtte volt például a Nereus strandon és a Wesselényi strandon is, mostantól már két füves területén is. Volt egy olyan év amikor nemcsak magyarok, de külföldi (lengyel) diákok is jöttek a táborba. Nagyon jól kijöttünk egymással és igazán esemény dús napjaink voltak.
Régebben nem csak 4 foglalkozás volt, hanem sokkal több. Emlékeim szerint voltak és vannak az állandó csoportok, mint a báb és díszletkészítés, a képzőművészet ( ami sajnos idén elmaradt ), valamint dráma. Ezen kívül nem egyszer volt kisfilm készítés, ami bevezette a gyerekeket az operatőrködés és a film és képvágás világába, volt néptánc oktatás, újságírás, ahol a elsajátíthatták a szakma fortélyait, idén pedig a fotó szakkör adott új ismeretet a kíváncsiskodóknak.
Egy kis nosztalgiázás mellett döntve elmesélek nektek kedves olvasók pár vicces vagy akár emlékezetes történetet, amit cimborás éveim alatt éltem meg. Első táborozásaim közé tartozott az az emlék, amikor a lengyelekkel együtt az egész tábor felgyalogolt a Vörösberényi nyaralóba, (ami nem másé, mint a tábor másik nagyasszonyáé, Érdiné Szabó Mártáé) ahol grillezés és tábortüzes sütögetés után egy csodálatos zongora koncertet hallgathattunk végig Érdi Tamás előadásában, amin a tábor fele sajnos elaludt a fáradságtól.
A következő rövid történetet már többen is megélték nem csak én, amikor pár évvel ezelőtt egy óriási vihar elkapott minket. Egy kirándulásról igyekeztünk a szállás felé amikor megtudtuk, hogy nem mehetünk vissza a partra mert a vihar nemsokára odaért. A busz a Györgyi Dénes Általános Iskola előtt tett ki minket, ami az újdonsült otthonunk és szállásunk lett addig, ameddig el nem ment a vihar. A felügyelő tanárok egész idő alatt a parton pakolták össze a sátrakat és játékokat, de sajnos így is volt pár sátor ami beázott. Mi diákok ezt akkor nagyon jókedvűen éltük meg, " végre valami izgalom" felfogással. Érdekes és élvezetes volt az iskolában aludni, de remélem többet nem lesz tábor alatt vihar. Az évek során többször is meglátogattuk a Magtárat, ahol különféle programok és előadások vártak minket. Reméljük a jövőben ismét sort kerítünk ilyen programokra.
A következő igen izzasztó emlékem egy Füredi kirándulás volt, ahol majd meghaltunk a melegben, főleg a légkondimentes buszban. Megnéztük Balatonfüred nevezetes helyeit, fagyiztunk és sétáltunk, mégis legjobban a kutaknak és a földből feltörő vízáradatnak örültünk a legjobban. Mindenki ahogy volt befutott és bevizezte mindenét, mert máshogy nem lehetett azt a hőséget kibírni. Mostani nosztalgia utam végére hagyom azt az élményt, amikor az egész tábort kisvonattal szállítottak fel a Magtárba Érdi Tamás koncertjére. Azért is szeretem ezt az élményt mert nagyon vicces és fájdalmas utunk volt a hepe-hupás útvonalon, ami annyi gyönyörű látnivalót megmutatott nekünk.
A cimbora táborok elengedhetetlen részei a rengeteg játék és szórakozás, amit igyekszünk mi gyerekek is évről évre feleleveníteni. Személyes kedvencem a gyilkosos és a maffia, amit idén sajnos nem játszottunk, de megígérem, hogy jövőre levezetem :) Az idei szűk 30 fős gyerek sereggel igazán otthonos és hangulatos tábort élhettünk meg, és remélem jövőre ismét találkozunk kis cimborák! Köszönöm, hogy itt lehettem veletek és a közös pillanatokat! :)
Danics Dóra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.