Cimbora tábor

Csodálatos dolog, hogy a mai rohanó világban él még mindig ez a lelkesedés emberekben és érzik magukat annyira elhívatottnak, hogy Cimbora tábort, találkozókat szervezzenek és Cimbora klubokat éveken keresztül színesebbnél színesebb programokkal lássanak el.

Ennek lehetünk tanúi ezen a nyári találkozón is. A gyerekek  szó szerint egy könyvbe léphettek bele, miért is ne a  Balatonon, Balatoniába. A művészeti csoportoknak a feladatai szinte teljesen segítették, kiegészítették egymást.

Felállt a stáb. A régi jó klubvezetők, barátok örömmel álltak neki a munkának, hiszen a cél a maradandó élmény az olvasás és az alkotó munka megszerettetése. Ismerkedés a művel, szövegpróba, díszletek, jelmezek készítése. Az Íróval a találkozás nagyszerű volt, mert a darabot még közelebb hozta a gyerekek számára. 

Voltak azok, akik mindezt és a tábor életét dokumentálták, a fotósok és a blogkészítők csoportja. Így volt teljes és egész, mert igazán elmondhatjuk, hogy mindenki a maga területén színvonalasat alkotott.

Természetesen a meglepetések sorozata, hajózás, zenei előadás és a balatoni fürdőzés, új barátságok kötése, a közös foci, horgászat, vadkacsák etetése mind maradandó élményt nyújtanak a kis és nagy Cimboráknak egyaránt.

Én nagyon boldog vagyok mindig, amikor eljön a toborzás ideje, indul a tábor és újra találkozunk, az ország közeli és távoli helyeiről érkező cimborákkal. Már történelmet írhatunk, mert az első cimborák, akik először vették birtokukba a balatonalmádi tábort, már főiskolásként emlékeznek vissza a gazdag programokra, az ott kialakult és azóta is élő barátságokra.

Már most szervezzük gondolatban a 2014-es Cimboratalálkozót!

A 40 éves Cimbora születésnapját méltón ünnepelte a 10. éve megtartott Cimbora tábor.

Az én nagy és "öreg" fejemmel ez már a sokadik cimbora táborom. Másodikos voltam amikor a nagy és gonosz tábor elszakított anyukámtól, és beszippantott magába, de nemsokára ő is követett engem. Az első táborok mindig emlékezetesek és érdekesek. Úgy esett, hogy én voltam akkor a legkisebb és legfiatalabb, de mégse féltem nagyon. Az Árnyas Park nevű kempingben volt a táborhelyünk. A tábor helyszíne csak az utóbbi pár évben állandó, előtte volt például a Nereus strandon és a Wesselényi strandon is, mostantól már két füves területén is. Volt egy olyan év amikor nemcsak magyarok, de külföldi (lengyel) diákok is jöttek a táborba. Nagyon jól kijöttünk egymással és igazán esemény dús napjaink voltak.

Régebben nem csak 4 foglalkozás volt, hanem sokkal több. Emlékeim szerint voltak és vannak az állandó csoportok, mint a báb és díszletkészítés, a képzőművészet ( ami sajnos idén elmaradt ), valamint dráma. Ezen kívül nem egyszer volt kisfilm készítés, ami bevezette a gyerekeket az operatőrködés és a film és képvágás világába, volt néptánc oktatás, újságírás, ahol a elsajátíthatták a szakma fortélyait,  idén pedig a fotó szakkör adott új ismeretet a kíváncsiskodóknak.

Egy kis nosztalgiázás mellett döntve elmesélek nektek kedves olvasók pár vicces vagy akár emlékezetes történetet, amit cimborás éveim alatt éltem meg. Első táborozásaim közé tartozott az az emlék, amikor a lengyelekkel együtt az egész tábor felgyalogolt a Vörösberényi nyaralóba, (ami nem másé, mint a tábor másik nagyasszonyáé, Érdiné Szabó Mártáé) ahol grillezés és tábortüzes sütögetés után egy csodálatos zongora koncertet hallgathattunk végig Érdi Tamás előadásában, amin a tábor fele sajnos elaludt a fáradságtól.

A következő rövid történetet már többen is megélték nem csak én, amikor pár évvel ezelőtt egy óriási vihar elkapott minket. Egy kirándulásról igyekeztünk a szállás felé amikor megtudtuk, hogy nem mehetünk vissza a partra mert a vihar nemsokára odaért. A busz a Györgyi Dénes Általános Iskola előtt tett ki minket, ami az újdonsült otthonunk és szállásunk lett addig, ameddig el nem ment a vihar. A felügyelő tanárok egész idő alatt a parton pakolták össze a sátrakat és játékokat, de sajnos így is volt pár sátor ami beázott. Mi diákok ezt akkor nagyon jókedvűen éltük meg, " végre valami izgalom" felfogással. Érdekes és élvezetes volt az iskolában aludni, de remélem többet nem lesz tábor alatt vihar. Az évek során többször is meglátogattuk a Magtárat, ahol különféle programok és előadások vártak minket. Reméljük a jövőben ismét sort kerítünk ilyen programokra.

A következő igen izzasztó emlékem egy Füredi kirándulás volt, ahol majd meghaltunk a melegben, főleg a légkondimentes buszban. Megnéztük Balatonfüred nevezetes helyeit, fagyiztunk és sétáltunk, mégis legjobban a kutaknak és a földből feltörő vízáradatnak örültünk a legjobban. Mindenki ahogy volt befutott és bevizezte mindenét, mert máshogy nem lehetett azt a hőséget kibírni. Mostani nosztalgia utam végére hagyom azt az élményt, amikor az egész tábort kisvonattal szállítottak fel a Magtárba Érdi Tamás koncertjére. Azért is szeretem ezt az élményt mert nagyon vicces és fájdalmas utunk volt a hepe-hupás útvonalon, ami annyi gyönyörű látnivalót megmutatott nekünk.

A cimbora táborok elengedhetetlen részei a rengeteg játék és szórakozás, amit igyekszünk mi gyerekek is évről évre feleleveníteni. Személyes kedvencem a gyilkosos és a maffia, amit idén sajnos nem játszottunk, de megígérem, hogy jövőre levezetem :) Az idei szűk 30 fős gyerek sereggel igazán otthonos és hangulatos tábort élhettünk meg, és remélem jövőre ismét találkozunk kis cimborák! Köszönöm, hogy itt lehettem veletek és a közös pillanatokat! :) 

Danics Dóra

A tábor egy csodás estjén a felügyelők újabb meglepetéssel készültek. Egy művésznő jött el hozzánk, hogy elénekelje nekünk az idén 100 éves Weöres Sándor verseit.

Korhecz Imola

Korhecz Imola és gitáros társa Juhász Csaba a Cimbora főcímdalával indította a koncertet, amit sajnos nem énekelt végig, ugyanis elvesztette a cimboráját és elő szerette volna csalogatni közös dalolással. A célja elérése érdekében az éneklésbe bevonta a közönséget is. Vegyes érzelmekkel ugyan, de végül mindenki énekelni kezdett. Több verset csak szavalt és ezért kevés volt az éneklés amit nagyon sajnáltunk.

Juhász Csaba

A koncert közben a partra varázsoltunk több növényt és állatot. Volt ott macska katona, rigó, kutya-tár, izzott a galagonya, a rókák tojást loptak, a békák énekeltek, Haragosi leesett a kocsiról, a Pejkó táncolt és Bóbita játszott. Nyávogtunk, ugattunk, brekegtünk és zenéltünk kisebb hangszerekkel - az izzik a galagonyánál ugyanis kaptunk pár hangszert: rumba tököt, kis dobot, csörgőt, kereplőt.

Közös éneklés.

A koncert végén mindenki boldog volt, mivel a vendégeink a táborlakók segítségével végül megtalálták a cimborájukat.

Mindenki együtt

A dunaújvárosi Cimborák foglalkozásait, élménydús beszámolóit is olvashatjátok ezen a címen:

http://d.blogger.hu/

Balatonalmádi Strand könyvtárában Jeney Zoltán a Rév Fülöp című könyv írója várta a Cimbora tábor tagjait.

Felkészülten érkeztünk, hiszen már többen olvastuk a könyvet, ráadásul a drámatagozat a műből készül, amelynek a bemutatására a tábor utolsó napján, a gálán kerül sor. A díszletet és a jelmezt a másik művészeti csoport készíti a műhöz, hogy még teljesebb legyen az előadás.

Meglepetésünkre derűs fiatalember és nem egy ősz, szemüveges bácsi várt minket, a tábor második napján, kedden délután öt órakor. Zsuzsa néninek, a tábor vezetőjének irányított beszélgetésével, az író átvette a szót. Mint megtudtuk, igazából nem is írónak készült, de mindig is motoszkált benne az a vágy, hogy valaha író lesz.

Megszerezte a bölcsész diplomáját, majd műfordítással foglalkozott, verseket írt. Írói példaképét Mark Twain testesítette meg és főleg egyik művét, az  Egy Jenki Athur király udvarában címűt nagyon szereti.

Megtudtuk, hogy az író kedveli a lovagregényeket, a csodás eseményeket, és nagyon szereti a Balatont. Innen már ki is kerekedett a történet.

Az író nem sokáig tudott csendben maradni, egymásután záporoztak a kérdések, ilyenek hogy: mikor kezdte el a regényt írni, lesz-e harmadik kötet is és még folytatás? Továbbra is a Balaton lesz a téma vagy az ország más területére is elkalandozik? Esetleg a Duna kerül majd regényének középpontjába? Így végül is kiderült, hogy igenis lesz folytatás: a Balaton körül titokzatos eseményekre kerül sor, majd a  Duna is bekerül a következő regényébe. A helységnevek hangzásával próbálta tükrözni a jellemeket: Arács lovag éppen lehetne "Harács" is, gonosz, kapzsi, Adánd a hangzása által is kedves, szelíd, Almádi települést jellemzi, hogy miért, aki olvasta már tudja a választ! Aki nem, annak jó olvasást kívánunk. 

Olvasás közben elmerülhettek Haránt Artúr grafikáiban, ami rendkívül kiegészíti és alkalmazkodik a regény fonalához, a korhoz, a "lovagregényhez".

Lapzártakor érkezett a hír Jeney Zoltántól, miszerint nagy örömet okozott neki a keddi találkozás, de a csütörtöki gálára sajnos nem tud eljönni. Külön kiemelte az lelkes készülést darabjából:" Nagyon tetszett, ahogy Fülöppel bántok. Bármikor gondolkodás nélkül rátok bíznám. :) "

Az egyik táborlakó hozott egy horgászbotot és többek társaságában lement a partra kipróbálni. A délutáni foglalkozás vége és a késő délután kezdődő előadás között fogta a halakat, váltakozó szerencsével. Eközben folyamatosan cserélődött a nézőközönség.

Egyesek kenyeret dobáltak a vízbe hogy idejöjjenek a halak, de volt olyan is aki a hálóval a kezében várt a fogásra. Főhősünk végül sok halat fogott, köztük kicsiket, nagyokat egyaránt. De volt olyan is amit már éppen kihúzott és pont akkor esett le a horogról. A horgászat még sokáig folytatódott volna, de kezdődött az előadás és abba kellett hagynunk.

Erről a műsorról majd később olvashattok.

A tábor egy rettenetesen meleg napján, elhatároztam, hogy előveszem buborékfújómat, s boldogsággal töltöm meg barátaim lelkét.

Ahogy buborékok megtörték a fényt, a szivárvány színei tündérként táncoltak a levegővel teli, gömb alakú szappanrétegen. A látvány gyönyörrel és csodálattal töltötte meg társaim szívét. Mind nagyon boldogak voltunk.

Végül testvérem és egyik barátom lágyan a vállamra tette kezét, s együtt néztük végig az utolsó tánc végét,  miközben az egyik felügyelő nyugovóra intett minket. Mi engedelmesen elvonultunk esti alvóhelyünkre, s édes, színes álom szállt az egész táborra.

Reggel 8.30-kor elkezdtünk vadászni a pici halakra. Nagyon sok gyerek körénk gyűlt, és megkezdődött a pecázás. 

Először megláttunk egy siklót, és azt egy kis halháló segítségével próbáltuk elfogni. Aztán feladtuk a, sikló ügyesebb volt. Végül egy apró halrajt pillantottunk meg, amint a vízben ringatóztak. Hármasával fogtuk az alig 3 cm-es halakat. Miközben a kis halhálóval bénáztunk, a fiúk is csatlakoztak, de nekik komolyabb harci eszközük volt:    egy pecabot!

Ezt a sokkot nem élték túl, az apró vízi élőlények, de Tamás teknősének így is ízleni fog.

Tegnap 7:00-kor meglepetéssel készültek a szervezők. Három hajó várt ránk, melybe egyenként 6 fő ülhetett be. Miután kiválasztották a három hajóra az öt-öt utast, jöhetett a kaland.

Szerencsére jéghegyet nem láttunk.

Ezek nem akármilyen hajók voltak, hanem elektromos árammal működtek, ezzel is védték a környezetet. A kapitány  vezetett és megengedte hogy a többi utas vezessen. Mindhárom hajón volt egy-egy kapitány, akik szerencsére megengedték, hogy mi is kormányozzunk. Ha jobbra akartunk fordulni, a kormánykereket jobbra kellett fordítani, azután visszatekerni egyenes állásba, így haladtunk a megfelelő irányba. A végen már nem egész jól ment mindenkinek. A Balaton vize nagyon szép volt, igazi zöldes árnyalatban csillogott, ahogy a nap sugarai megtörtek a víz tetején. Kedvem lett volna beleugrani!

Mindenki élvezte.

A három hajó közül én az egyik narancssárgában ültem, ami némán úszott a víz tetején, a másikból viszont hangos zene szólt amit szerencsére hamar kikapcsoltak. Nagyon jó volt utazni a hajón, az összes cimborának tetszett! A meglepetés nagyon jól sikerült. :-) Ha majd újra eljövök a Balatonra újra kihajózom! :-)

Köszönjük nektek!